Tegnap remek kis programunk volt, Edvinnel elmentünk golfozni. Ja-ja, most ne kérdezzétek, hogy "nagy golf?", hiszen olyan sportág nincs, ez éppen olyan, mint az asztalitenisz és a tenisz, azt érdekes módon senki nem nevezi "nagy tenisz"-nek :-) Ez a "nagy golf" mindig megüti a fülemet, ahányszor csak hallom, dehát megértem én ezt, ha valaki minigolfozni megy, akkor az oly divatos szólerövidítésekhez (papírzsepi, koviubi és társai) hasonlatosan egyszerűen aszongya, hogy "megyek golfozni", holott a két sportág oly távol van egymástól, mint a derék Makó vitéz Jeruzsálemtől.
Nos, tegnap Edvint próbáltam bevezetni a golf rejtelmeibe, és ez a néhány órás program oly jól sikeredett, hogy a már meglévő 3 golfütője mellé újabbak vásárlásán töri a fejét. Hihetetlen jól ment neki a játék, gyorsan ráállt a keze (és a gondolata) a minigolf ütéstechnikától igencsak különböző golfütésre. Nagyjából 2 óra tanítgatás után és az ott szerzett jó tapasztalatok birtokában vállalkozott a par 3-as gyakorlópályákon történő megmérettetésre, ami tulajdonképpen megadja a golf játék majdnem összes élményét, szépségét és nehézségét egyaránt. Egy ilyen par 3-ast úgy kell elképzelni, hogy az elütőhelytől a green-en található, zászlóval jelzett lyukig a távolság 110-140 m, és ezt kell minél kevesebb ütés felhasználásával teljesíteni. Azért hívják par 3-asnak, mert egy jó golfozó 3 ütésből megjátsza: a kezdő ütéssel a green-re juttatja a labdát, majd legfeljebb két putt-tal bele a lyukba. Hogy mi is az a putt? A gurítóütést nevezik így, és ez a fajta ütés hasonlít valamelyest a minigolfhoz, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy a green különböző rafinált domborzatokkal kialakított, néhány mm magasságra nyírt gyep, ami egy kicsit lejt erre, egy kicsit emelkedik amarra, és sokszor nagy fejtörést okoz pár méternyi távolságból begurítani a golflabdát a lyukba.
Edvin olyan gyorsan tanuló "tanítvány" volt, hogy néhányszor a kezdő elütésből túlütötte a green-t, márpedig egy vérbeli amatőrtől egy kb. 120 méteres, ráadásul jó irányú ütés nem kis teljesítmény! Nagy élmény volt mindkettőnk számára ez a kis játék, remélem még sokszor fogunk együtt golfozni. Kis élménybeszámolóm végére belinkelem a golfpálya pályatérképét és ha netán valakinek felkeltette volna az érdeklődését, az ugyanott megtalálja a hely elérhetőségét is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
edvinpapa 2009.06.30. 05:15:03
Pénz- és időráfordítási szempontok alapján felépített hatalmas ellenkezésem ellenére, a nemrég lezajlott golfos nyílt nap szinte teljes sikertelensége után, el kellett döntenem, hogy a 90-es évek elején vásárolt három (2, 8, SW) vas golfütőmet paradicsom-karóként használom-e a nagy esőzések után megdőlt növényzet támogatására, vagy rendeltetés-szerűen. Sajnos mára az utóbbi verzió a valószínűbb.
Egyet fog érteni velem, aki már érezte, hogy egy vitorlás meglódul a feneke alatt, vagy tapasztalta, hogy egy íj pendülése után a nyílvessző épp oda csapódik, ahová gondolta, aki már tudja, hogy a fizika az elméleti órák gyötrelmein kívül ad sok olyan gyakorlati foglalkozást, ami a szerelmi költészetben számtalanszor megénekelt szárnyalásához mérhető felemelő érzést kelt... és ha a szerelem fellobban, akkor már pénz és idő... ugyan már!
Szóval az első igazi golf-randin túl vagyok. Verset még nem írtam, semmi vész, de valami megváltozott.
Örök kezdőként mindjárt kis tapasztalatot hadd adjak át: a golfot sem érdemes egyedül csinálni, vagy csak kívülről nézegetni.
A nyílt napon pld. kaptunk ütőt meg egy kosár labdát és három mondatot. Én hatalmas erőbedobással szétpüföltem a lasztikat és derékrándulással távoztam, azzal, hogy ide aztán soha többet. Most az volt a szerencsém, hogy Attila nagyon kevés instrukcióval, mindig csak a legfeltűnőbb hibát jelezve, de mintegy a játékszintemnél megengedve segített át az első órán. És - mint kiderült - ez még csak inkább elmélet volt...
Az első pár "eltalált" ütés utáni par 3-as pályákon való játékról ugyanis szinte képtelen vagyok szavakban beszámolni!!!
Tesztkérdés: mi lehet, ami a vadászatnál és a szerelemnél is ősibb, mélyebb és végzetesebb érzelmek világába repíthet...? Most, akinek erre - a misztikusok felemelő istenélményét és a drogok leromboló útját persze nem számítva - nem A GOLF válasz jönne ki, akkor az vagy épp evett egy jó bablevest (OK, fél pontos válasz) vagy nagyon eltévedt a neten... (ááá, dehogy!)
Attilio, köszi a bejegyzést... is!